Marcello Alberto Cristofani della Magione gróf a Templomos Lovagrend újraalapítója

A Templomos Lovagrend

2014. január 07. - Tokár Tamás Zalán

1118-ban megalakult a Templomos Lovagrend, azért, hogy megvédje a Szentföld zarándokait. Idõvel Európa legmeghatározóbb rendjévé vált,
Magyarországon is jelen volt. 200 év elteltével azonban a francia uralkodó, IV. (Szép) Fülöp és V. Kelemen pápa megszüntette a rendet,
mely hazánkban sem muködhetett tovább.

A történelem során Jeruzsálem mindig is fontos város volt. A zsidó, a keresztény és az iszlám vallás központja lett, gyakori harcok dúltak érte.
1095-ben II. Orbán pápa szent háborút hirdetett a muszlim fennhatóság alatt lévo városért. 1099-ben, az elso keresztes háború során,
a keresztényeknek sikerült elfoglalniuk Jeruzsálemet és megszületett a Jeruzsálemi Királyság.

1118-ban, Jeruzsálemben, Hugues de Payns valamint nyolc társa szegénységi fogadalmat tett, és egy keresztény harcos szerzetesrendet alapított
azzal a céllal, hogy megvédjék a Szentföld zarándokait. II. Baldvin, a királyság uralkodója, pártfogásba vette a rendet és az egykori Salamon-templom
egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után kapták a Templomos Lovagrend nevet.

Hugues de Payns (1070-1136) a Templomos Lovagrend alapítója és elsõ Nagymestere

A Templomos Lovagrend pecsétje

II. Honoriusz pápa az 1128-as Troyes-i zsinaton elismerte a Templomos Lovagrendet. 1132 és 1135 között Clairvaux-i Szent Bernát
megalkotta a rend szellemi programját összefoglaló A templomos lovagokhoz: az új lovagság dicsérete címu írását.
II. Ince pápa 1139-ben kiváltságokban részesítette a templomosokat. Nem tartoztak a püspökök fennhatósága alá, nem kellett fizetniük
a birtokaik után járó egyházi tizedet, illetve engedélyezte számukra a templomok építését és a káplánok választását.

A Templomos Lovagrendet a Nagymester vezette, a sénéchal helyettesítette, aki háború esetén hasonló jogokkal bírt.
A maréchal a hadi ügyekért felelos marsall volt. A rend három csoportból állt. A lovagok feladatai közé a zarándokok védelme
és a hitetlenek elleni küzdelem tartozott. Katonai feladatokat láttak el, és szerzetesi életvitelt folytattak.
A fegyvernökök a lovagokat szolgálták, a csaták során könnyûlovas katonaként segítették õket. A rend harmadik csoportjába a papok vagy káplánok tartoztak,
akik elsõsorban a Szentföldön vagy a fontosabb rendházakban éltek.

A Templomos Lovagrend Magyarországon

A templomosok folyamatosan terjeszkedtek, otthonra leltek Franciaországban, Angliában, majd a legtöbb európai országban, köztük Magyarországon is.
A Templomos Lovagrend hazánkban a XII. század második felében jelent meg, és a magyar uralkodók támogatásának köszönhetõen
a XIII. századra már 14 rendházzal (Boisce, Béla, Dubica, Esztergom, Gecske, Glogonca, Gora, Keresztény, Nekcse, Okriszentlõrinc, Szentmárton, Vrána, Zablata, Zengg)
és számos várral, templommal és földterülettel rendelkezett.

A templomosok együttmuködtek a magyar uralkodókkal, sot állítólag II. András király maga is a lovagrend tagja volt.
II. András részt vett az ötödik keresztes hadjáraton 1217/18-ban, 1222-ben kiadta az Aranybullát, melynek egy példányát a rend tagjai orizték.

II. András (1177-1235)

A Templomos Lovagrend katonai feladatok ellátása mellett hiteleshelyeket mûködtetett, mely közjegyzõi feladatokat látott el.
A XIII. században ezek az intézmények kolostorok voltak, melyekben peres ügyeket intéztek és foglaltak írásba,
illetve okleveleket másoltak vagy adtak ki.

A templomosok az 1241/42-es tatárjárás idején komoly harcokat vívtak a mongolok ellen, sokan meghaltak közülük,
köztük a rend magyar Nagymestere is, Rembaldus de Carono (vagy Carumb).
A megmaradt lovagok IV. Béla király menekítésében segédkeztek. Ezután a magyar templomosoknak sok ido kellett ahhoz,
hogy pótolják veszteségeiket és újraszervezzék magukat.

A Templomos Lovagrend megszunése

A Templomos Lovagrend a XIII. századra komoly befolyásra tett szert Európában, gazdagsága a királyokéval vetekedett
és tagjainak csak a pápa parancsolhatott. A rend vagyona leginkább a banki-pénzügyi tranzakciókból származott.
Bankrendszert épített ki a zarándokok számára. Az úton lévok pénzüket bármelyik rendházban letétbe helyezhették
és az összeg egy biztonságos részét kiválthatták egy másik ilyen intézményben.
A templomosok kölcsönöket nyújtottak kamatra, eleinte csak magánszemélyeknek, késõbb királyoknak és nemeseknek is.

XIII. század végére a rendnek már annyi pénze volt, hogy egy saját földközi tengeri flottát is megengedhetett magának.
Mesés vagyonnal és hatalommal rendelkezett, így nem csoda, hogy legendák kaptak szárnyra arról,
hogy a templomosok birtokában van a Szent Grál vagy a Frigyláda. (Állítólag egy ideig a templomosok õrizték a torinói leplet).

A muszlimok azonban 1291-ben visszafoglalták a Szentföldet a keresztényektõl, az uralkodó, II. Henrik, Ciprusra vonult vissza,
a templomosok ezen a szigeten, majd Párizsban építették ki új központjukat. Jeruzsálem elvesztése nehézséget okozott a lovagrendek számára,
hiszen céljuk a kereszténység védelme volt és ezt másképp kellett megoldaniuk. A német lovagok a pogány poroszokkal,
a johanniták a törökökkel vették fel a harcot. A templomosok terve az volt, hogy Cipruson alapítanak saját államot.

IV. (Szép) Fülöp, francia király, adóságokkal küzdött, úgy döntött megoldást talál problémás pénzügyeire.
Ekkor került sor a történelem elso koholt pereinek egyikére. 1307 október 13-án pénteken a Templomos Lovagrend vagyonát lefoglalta,
tagjait pedig eretnekség vádjával bezáratta. (Állítólag innen ered az a babona, hogy péntek 13-a szerencsétlen nap).
V. Kelemen pápa engedett a francia király nyomásának és 1312-ben a Vienne-i zsinaton feloszlatta a rendet.
A lovagokat megkínozták, akikbõl nem sikerült vallomást kicsikarni azokat kivégezték.
A templomosok birtokai IV. (Szép) Fülöphöz (illetve az adott ország uralkodójához) vagy a johannitákhoz kerültek.
Azok a templomosok, akik el tudtak menekülni, Portugáliában szervezõdtek újjá Krisztus Lovagrendje néven, egészen 1789-ig maradtak fenn.

IV. (Szép) Fülöp a templomosok Nagymesterét, Jacques de Molay-t 1314. március 18-án máglyára küldte.
A legenda szerint, a Nagymester megátkozta a pápát és a királyt, ami nem sokkal ezután a végzetüket okozta.
V. Kelemen pápa 1314. április 20-án hunyt el, állítólag felravatalozása napján villámcsapás következtében tûz ütött ki, mely elégette a holttestét is.
Maradványait az uzeste-i káptalani templomban helyezték el. IV. (Szép) Fülöp vadászbaleset következtében halt meg 1314. november 29-én.

Jacques de Molay (1244-1314), a Templomos Lovagrend utolsó középkori Nagymestere

Az 1312-es pápai döntés értelmében hazánkban is megszûnt a templomosok rendje. A tagok nagy része belépett a johannitákhoz
vagy a pálosokhoz, a birtokok is ezekre a rendekre szálltak. A korabeli források arra utalnak, hogy a rend felszámolása békésen zajlott.
A monda szerint a magyar király, Károly Róbert, megostromolta Léka várát, ahol a templomosokat egytõl-egyig lemészároltatta, erre azonban nincs bizonyíték.
Ha meg is történt az ostrom, az a Németújvári család és Károly Róbert közötti konfliktus lehetett.
(Léka a Németújvári család birtoka volt, amíg Károly Róbert el nem kobozta).

A Lovagrend újjáalakulása

A régi lovagrend mintájára két hasonló szervezet is alakult, az egyik a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend (OMSTH),
a másik a Templomos Lovagrend. A Jeruzsálemi Templomos Lovagrendet (OMSTH) Antonio Campello Pinto de Sousa Fontes
alapította Portugáliában 1945-ben. Ez a rend Magyarországon az 1990-es évek óta létezik, hazai vezetõje, vagyis fõpriorja,
Nagy Károly várpalotai plébános. A Jeruzsálemi Templomos Lovagrend rendszeresen részt vesz felvonulásokon, például a Szent Jobb Körmeneten.
Rendezvényeiket Várpalotán és Tihanyban tartják, lovagavatásaikra májusban szokott sor kerülni, melyre egy évet kell várni a jelöltnek.

Antonio Campello Pinto de Sousa Fontes (1887-1960) a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend (OMSTH) alapítója

1979-ben Olaszországban Marcello Alberto Cristofani della Magione gróf újraalapította a Templomos Lovagrendet,
melyet 1988-ban a Vatikán is jóváhagyott. Siena új megyés püspöke 1990-ben fogadta el szabályzatukat, mely hasonlít a régihez,
de alkalmazkodik a mai korhoz. A mostani rend abban különbözik a régitõl, hogy nem kötelezõ egyszerre mindhárom, a szüzességi, a szegénységi
és az engedelmességi fogadalmat vállalni. Továbbá hosszú éveket kell várnia annak, aki a rend tagjává akar válni. Hívõ katolikusnak kell lennie,
ajánlást kell vinnie a családjától, a plébánosától és nagykorúnak kell lennie, aki képes eltartani magát.
Fontos szabály még, hogy élhet házasságban, de nem lehet elvált. A Templomos Lovagrend 1999-óta mûködik Magyarországon,
a tagok leginkább ifjúságvédelmi, karitatív feladatokat látnak el és a lovagrend magyarországi történetét vizsgálják.

 

Nagymesterükre emlékeztek a templomosok

Emlékmisét tartott vasárnap este a budai Ciszterci Szent Imre templomban a Templomos Lovagrend Magyarok Preceptóriája.
Az irodalmi és filmvilágban mostanában gyakran szereplo templomosok eredeti rendjét francia lovagok a 12. század elején
Jeruzsálem zarándokainak védelmére alapították, de azt mintegy kétszáz évvel késobb a francia uralkodó nyomására oszlatta fel a pápa.
A rend akkori nagymestere, Jaques de Molay 1314. évi máglyahalálára emlékeztek Budapesten. A templomosok katonai és
egyházi szerepet egyaránt vállaltak. A magyarországi rendtartományt Róbert Károly üldözte, számolta fel.
A mai Templomos Lovagrend eszmei örököse a hajdaninak, tíz nemzeti preceptóriumuk van,
ezek egyike a magyar, tevékenységüket a katolikus egyház támogatja.

NOL.hu / 2007.03.18.

 

A Templomos Lovagrend Nagymestere Magyarországot méltatta

Budapesten ünnepelte megalapításának kilencszázadik évfordulóját a Templomos Lovagrend.

Megalapításának kilencszázadik, újraalapításának pedig negyvenedik évfordulóját ünnepli idén a Templomos Lovagrend,
ebbõl az alkalomból nagyszabású díszkonferenciát tartottak Budapesten.
Az elõadásokat megnyitó Marcello Alberto Cristofani della Magione nagymester hangsúlyozta, az õsi Templomos Rend kilencszáz éve
egybefonódik az új Lovagrend negyven évével, hiszen azonosak az eszmék és célok, a szellemiség és a küzdelem,
a rend regulája által meghatározott életmodell pedig képes újjáéleszteni a mai világban
a magát Isten és a felebarát szolgálatának alárendelõ lovagi mivoltot.
A nagymester azt sem mulasztotta el megjegyezni, szerinte Orbán Viktor miniszterelnök bátran kiáll és megvédi a nemzet keresztény gyökereit
egy olyan Európában, amely ezeket megtagadja, méltó követõje ezáltal Szent István királynak és megannyi jeles államférfinak
– köztük az utolsó hõs hercegprímásnak, Mindszenty József bíborosnak -, akik a megkeresztelkedést követõ ezer évben az országot irányították.
A rend vezetõje azt is hozzátette, a Templomos Lovagrend – és különösen ennek magyar preceptóriája –
folyamatosan megemlékezik a magyar kormányzati munkát végzõkrõl imáikban.

A konferencia fõvédnöke, Azbej Tristan államtitkár arról beszélt, a közös ügyek összekötik a templomosokat a magyar állam munkájával.
Már az Árpád-ház korában is fontos volt a lovagok szerepe, akik a királyok oldalán védték az államiságot.
Az Emberi Erõforrások Minisztériumának üldözött keresztények megsegítéséért felelos helyettes államtitkára kiemelte,
a Templomos Lovagrend célja nem a terjeszkedés, nem az agresszió volt – ahogy azt a marxista vagy a liberális történetírás állítja -,
hanem az üldözött keresztények, a leginkább elesettek védelme. Ma már a harcos szeretet, a szolidaritás a vezérelve, illetve továbbra is jelen van
az üldözött keresztények védelme, ami több ponton is megnyilvánult már a kormánnyal közös gondolkodásban és tettekben.

A templomos rend a XII. század második felében jelent meg Magyarországon, ahol aztán az egy évszázaddal késõbbi eltörléséig
tizennégy rendházat sikerült kiépíteniük. A lovagok többek között részt vettek II. Béla király oldalán a muhi csatában is,
a mongolok ellen vonuló magyar sereg élén Kálmán herceg és Ugrin kalocsai érsek mellett ott állt a templomosok mestere is.
A túlerõ végül legyûrte õket, az összes templomos lovag elesett a harcok során.
A konferencián elhangzott, hogy a népi emlékezet a Kárpát-medencében különösen élénken õrizte meg a templomosok emlékét mondakincsében.
A hõs lovagok képét meghatározták a rend felszámolásakor zajló koncepciós per vádjai, és emiatt a folklórban a földbe rejtett kincs,
titkos alagutak, földalatti kamrák képét kötötték hozzájuk, mivel azt képzelték, misztikus módon õriznek nagy vagyonokat.
Rájuk utalnak a vörössel kezdõdõ településnevek is – jelképük, a nyolcágú vörös kereszt nyomán,
amely beleégett az emberek emlékezetébe; ezért nevezték õket vörös barátoknak is.
Megkérdeztük a rend nagymesterét, a konferencia szervezésekor miért éppen Magyarországra esett a választásuk.
Azt felelte, nagyra becsüli hazánkat, ahol számos új követõ csatlakozott a rendhez negyven évvel ezelõtti újraalapítása óta.

Magyarország / 2018.09.28.