Független Szó - 2019 karácsony

Független Szó - 2019 január (Munkásgyûlés)

Független Szó - 2018 december

Független Szó - 2018 október

Független Szó - 2018 június - július hónap

Független Szó - 2018 január hónap

Független Szó - 2017 december hónap

Független Szó - 2017 november hónap

Független Szó 2017 szeptember

Független Szó 2017 augusztus

Független Szó - 2016 november hó

Független Szó - 2016 július

Független Szó - 2016 április

Független Szó - 2016 február

Két és fél éven át mindnyájan ezt a pillanatot vártuk...
(Avagy köztünk van még az ötvenes évek szelleme ?)

2004 nyarán történt, hogy öt jegyvizsgálót - három hölgy és két férfi kollégánkat - elbocsátottak rendkívüli felmondással a MÁV-tól, egy "kis pénzû utas" által a munkáltatóhoz eljuttatott, titokban készített videofelvétel, és ahhoz mellékelt névtelen levél miatt, melyrõl a vasút vezetõi azt állították, "bizonyító erejûek" abban a tekintetben, hogy kollégáink "zsebre dolgoztak".
A Kiskunfélegyháza Személyszállítási Csomópont akkori vezetõje "nem hivatalos magánbeszélgetésre" invitálta kollégáinkat, mindegyiküket ugyanarra a napra, megérkezésük után mobiltelefonjaikat kikapcsoltatta, majd elkülönítve õrizet alá helyezte õket. Jogi képviseletüket nem biztosította, a meghallgatásukon készült "jegyzõkönyvben" nem a meghallgatottak szavait, hanem saját, egyben "sajátos" megfogalmazását szerepeltette. A szóban forgó videofilmet mindegyikõjüknek külön-külön levetítette, majd megkérdezte, felismerik-e magukat rajta. A "beidézettek" természetesen igennel feleltek, hiszen a felvételeken valóban õk voltak.

(Megjegyzés: a Munkástanács vezetõi is megtekintették az egyik bírósági tárgyaláson a filmeket, és megállapították - amit a bíróság is - hogy annak alapján nem bizonyítható a "zsebre dolgozás", sõt, bizonyos esetekben kollégáink nemhogy elbocsátást, de dicséretet érdemeltek volna körültekintõ és alapos munkájukért. Szerk.)

Ezt követõen kollégáink hazaérkezve megkerestek bennünket, és elmondták, mi és hogyan történt velük, és hogy "azonnali hatállyal ki vannak rúgva". Konkoly István érdekvédelmi ügyvivõnk azonnal megkérte kollégáinkat, kérjenek egyeztetést fõnöküktõl, aki "természetesen" hallani sem akart arról, hogy megváltoztassa döntését. Arra hivatkozott késõbb a bíróságon, hogy "ez neki fentrõl el lett rendelve". (Érdekesnek tartjuk, hogy önálló munkáltatói jogkör gyakorló cselekvési szabadságába mióta "szólnak bele fentrõl?" - a szerk.) A bíró ekkor megkérdezte, ha módjában lett volna, akkor is ilyen súlyos döntést hozott volna ? Erre a Csomópont Vezetõ megátalkodottan azt felelte: - Igen, akkor is !

Közben a Csomóponti fõnök, "hivatásának teljes tudatában" egyiküket feljelentette a rendõrségen, az ügy tovább került a Városi Ügyészségre, ahol bûncselekmény hiányában "ejtették az ügyet". Úgy látszik, a fõnök úr az ötvenes évek szellemének megszállottja, (vagyis: "megmutatom, hogy csak annak lehet igaza, akié a hatalom" stílusban,) mert nem elégedett meg ennyivel. Fellebbezett, de a Megyei Fõügyészség - bûncselekmény hiányában - jóváhagyta a Városi Ügyészség határozatát.
Aztán - akárcsak a Tanú c. filmben, - "teltek a napok és az évek..." majd egyszer csak eljött az elsõfokú ítélethirdetés. A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 5.M.594/2004/28. számú ítéletében helybenhagyta kollégáink keresetét, akik idõközben úgy döntöttek, nem kívánnak visszatérni a MÁV kötelékébe, ami ezek után érthetõ is. A bíróság megítélte számukra az elmaradt munkabért, VBKJ-t, azok kamatait, és a perköltséget, tehát mindent, ami járt.
A MÁV, úgy látszik zokon vette, hogy addigra már agyon zaklatott kollégáinkra végre felvirradt az igazság napja, és hozzájuthattak jogos járandóságukhoz, mert megfellebbezte az ítéletet. A másodfokú tárgyalás napján már 2006 október 5-e volt, ahol a bíróság 3.Mf.21.258/2006/5. számú ítéletében helybenhagyta az elsõfokú ítéletet.

Véget ért hát a hosszú menetelés, de ennek a "háborúnak" azért vannak "sérültjei" is. Öt kollégánk közül kettõnek - az idõközben elszenvedett stressz miatt - megromlott az egészségi állapota, egyiküknek magas vérnyomása alakult ki, másikuk cukorbeteg lett.
Mindezek ellenére azt mondjuk, - függetlenül attól, hogy ilyen nagyságrendû per-halmaz még nem "szakadt a nyakunkba" - az érdekképviseletnek az érdekképviselet a dolga. Taglétszámunk a pereink folyamata alatt még nõtt is, amit hiteles érdekvédelmi tevékenységünknek tudhatunk be. Nem mobiltelefon-kedvezményekkel, és más szemfényvesztéssel, hanem azzal kívánjuk továbbra is taglétszámunkat fejleszteni, mint eddig: a hitelességünkkel.
Megindító volt számunkra a megvádolt jegyvizsgálók iránt megmutatkozó kollegalitás, mert sokan eljöttek a tárgyalásokra, néha szinte be sem fértünk a tárgyalóterembe, sokan végigállták a 2-3 órás tárgyalásokat. Többek között ez az összetartás adja szervezetünk erejét. Amit tettünk, tesszük a jövõben is.
Isten segítsen minket ebben.

Zentay Gy. László, a Független Szó alapítója
(a VKDM által 1992 június 27-én Kecskeméten megszervezett II. VFSzSz Kongresszuson.)